2. fejezet -NEM MEGYEK HAZA

Új rész, következő hétvége fele jön.
Komit, pipát szívesen fogadok! :)
XoXo: |Noi

-Igen,Zora.-mosolyogtam.

-És nem lenne kedved beszélgetni kicsit később? Ha szeretnéd hazaviszlek- kacsintott.
[Na itt leesett az állam. Nem tudom mennyire lehetett feltűnő, de szó szerint megszédültem. Mi van mostanában az emberekkel? Amikor nincs szükségem különösebben társaságra, megrohamoznak.]
-Nem lehet, a barátnőmmel jöttem, vele is megyek haza.- mosolyogtam kissé kínosan.
-Jöjjön ő is. Ahogy láttam nem lenne ellenére.-győzködött.
-Rendben, akkor szólok neki.
-Várjatok meg a paraván mögött.-  Jézusom, olyan édesen mosolyog.

-Viool..Van egy jó hírem.-közeledtem barátnőm felé, mire ő csak értetlenül nézett rám, közben pedig a kezét simogatta, ahova Justin autogramot adott neki.- Szóóval az a helyzet, hogy Bieber meghívott minket beszélgetni egy negyed óra múlva kb.
-JÉZUSISTEN.- Rikkantott fel örömében. –Ezt meg hogy?
-Nemtudom. megkérdezte nincs-e kedvünk beszélgetni vele- füllentettem aprót.
-Még jó hogy van. Én ezt nem hiszem el, ilyen nincs! Mindjárt elsírom magam.-törölgette ujjaival szeme alatt az elkenődött sminket.
-Édesem, gyere ide.-öleltem meg.

20 perc múlva már ott is volt Justin, teljes egészében. Mindkettőnket megölelt. Violt úgy kellett lehámozni szegényről, de gondolom már megszokta az ilyesmit a Beliebereitől. Az öltözőjéhez kísért minket, ott leültünk egy kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Ti itt laktok Londonban?- dobott fel egy témát a sztár.
-Igen itt, fél óra ide tömegközlekedéssel.-válaszoltam. – Amúgy meddig leszel itt?
-Még három napot. Hétfőn este indulunk tovább. Szeretem Londont, épp ezért úgy terveztem, hogy tudjak kicsit túristáskodni.-magyarázta.
-Khm. Túristáskodni.- nevettem el magam.
-Mi az?- értetlenkedett.
-Ilyen szó nincs is.- mosolyogtam rá.
-Miért ne lenne?-mosolyogott már ő is.
-Jaj Justin, hol hallottad, hogy valaki ilyet mond?- folyottam vissza nevetésemet.
„Vitatkozásunkat” barátnőm sikítása szakította meg.
-Mi van Violet?
-Az a sapka. Az a Believe turné egyik állomásán volt rajtad, TE JÓ ÉG!
-Igen. –válaszolt a fiú. – Szeretnéd?
-SZABAD?- szemei kidülledtek mint egy békának, levegőt is alig kapott, láttam, hogy az ájulás kerülgeti.
Bieber oda adta Violnak a sapkáját, aminek puszta érintésétől ájuldozott már.

Az ottlétünk innentől nyugodtan zajlott, tökéletesen el tudtunk beszélgetni hárman. Szóba jött ott suli, popélet, Violet kifaggatta az újabb Jelena hírekről, amiből megtudtuk, hogy azok csak pletykák. Megkérdezte nincs-e kedvünk másnap elmenni vele valamerre.
-De hogy nincs!- örvendezett Viol.
-Időd viszont nincs rá, mivel holnap utaztok az írekhez Hanberg dédihez.- emlékeztettem.
-Ó. a francba.- hagyott alább lelkesedése.
-És te, Zora?- kérdezett engem Bieber.- Lenne kedved velem lenni? –szinte biztos lehetett benne hogy igent mondok.
-Háát, nem is tudom. Holnap tanulnom kellene.- bizonytalankodtam, amiből egy fejbeverés térített észhez, amit drága barátnőmtől kaptam.
-Még jó hogy lenne kedved!-válaszolt helyettem.
Justin kicsit mgelepődött az előbbieken, de egy „Rendben akkor, holnap találkozzunk”-kal nyugtázta az egészet.
Fél kettőkor úgy gondoltam ideje lesz elindulni haza. A fiú felajánlotta hogy haza dob minket ,amit természetesen elfogadtunk így negyed óra múlva már otthon is voltunk- nálunk.

Elköszöntünk Biebertől, majd felmentünk hozzánk. Ott még Viol kitombolta magát, olyan volt mint egy hülye kis picsa aki most kapott egy Lousis  Vuitton táskát, de hát mit kezdjek vele, hiszen imádja Justint.
- Milyen nagy szerencse hogy pont minket hívott meg Justin beszélgetni.- suttogta felém barátnőm, mikor már elfeküdtünk a franciaágyamon és félálomban voltam.
- Igen, ezen én is gondolkodtam.- adtam neki igazat.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem Zora.- hangja szívmelengetően hálás volt.
-Ugyan. Semmiség.-mosolyogtam rá. Bár nemtudom mennyire láthattam mivel sötét volt a szobában.
-Nem semmiség! De köszönöm mégegyszer. Nem tudod mennyire boldoggá tettél vele.-kis szünet.- Aztán holnap meg jó szórakozást vele.- hangja kacérrá vált, tudtam mire gondol. Le merem fogadni, még kacsintott is hozzá.
-Jaj, hülye.- borultam rá.
-Szeretlek Zuzu.
-Én is téged Viol.

Reggel 8-kor szólalt meg a telefonom. Viol anyuja volt, hogy van tíz perce haza érni, mert 9-kor indulnak. De csodás ébredés.

Kikísértem barátnőmet majd a fürdő felé vettem az irányt. Levettem a pólómat és a tegnapi fehérneműmet, [és megjegyeztem magamban, milyen igénytelenül aludtam el]. Lemostam a tegnapi sminkemet, majd beálltam a zuhany alá ahol megmosakodtam cseresznye illatú tusfürdőmmel. Mikor végeztem egy hófehér törölközőt magamra tekertem, így slattyogtam be a szobámba ahol felvettem egy sima, fekete alsóneműt, szürke NIKE pólót, farmer dzsekit, feketenadrágot, barna bakanccsal. A hajamat begöndörítettem, és smink gyanánt, korrektort, tust és spirált használtam, cseresznyés Labelloval kiegészítve.

Justin közben írt Twitteren, hogy 11-re legyek a London híd lábánál. Visszaírtam neki, lementem, összekotyvasztottam magamnak egy tejes capuccino-t,azt megittam, majd közöltem apámmal hova mennék.
-Kihez akarsz menni? Nem mész te sehova.- Kiabált utánam apu.
-Miért ne mehetnék? Szombat van.-érveltem.
-És? Nem kéne kicsit itthon lenni a családdal is?- vont kérdőre. Utálom, mikor ezt csinálja.
-Hogy mindenki a saját szobájában kuksoljon? De, ezért nagyon megéri itthon maradni.-Ha ironikusan beszéltem mindig kiabálni kezdett, ez most sem volt máshogy.
-Azt mondtam itthon maradsz! És ezért fogod magad és rendbe vágod a lakást.
-Aha, azt várhatod. –ezzel megfordultam, leakasztottam a zöld esernyőmet a fogasról, felkaptam a fehér táskámat és kimentem a lakásból, magam után becsapva az ajtót. Gyorsan elkezdtem lefele szaladni a lépcsőn, tudtam apám utánam jön.
-Haza ne merj ma jönni, mert megcsapkodlak!- üvöltött le a negyedikről.
Nem szokott bántani, csak ha nagyon kiakad. Akkor lekever egyet és megnyugszik. Persze akkor az ő szemében kiérdemlem a fenyítést. Ez a felfogás Magyarországról jöhetett, mivel ő magyar, ott pedig őt is így nevelték.
Gyorsan szedtem a lábamat, 10 perc alatt odaértem a London hídhoz, gyalog. Jó gyorsan jöhettem. 10.56 perc volt akkor, ezért ameddig odaért Justin írtam egy SMSt a bátyámnak hogy nem megyek haza, ne várjanak.Erre felhívott:
-Mi az hogy nem jössz haza?
-Apu most fenyegetett meg, ha hazamegyek megver. Nem vagyok hülye. Nem adom meg neki az örömöt.
-Majd addigra megbeszélem vele, hogy ez a nevelési módszer nem jó. Csak gyere haza.
-Ma biztos nem.
-Jaj, ha meg megver, mivan? Engem is hányszor bántott mégis túléltem.
-Hát engem nemfog bántani.
-Hugi,kérlek...
-Holnap, ha nem lesz otthon, érkezem.
-Akkor odamegyek este eléd és együtt feljövünk, de ne császkálj egyedül a városban.
-Majd alszom valakinél.
-De ne aludj senkinél, gyere haza, anyu is aggódni fog.
Eközben megérkezett Justin.
-Akkor majd apu elmagyarázza neki, miért nem megyek haza. Pont.
-De…-nem tudta befejezni,mert kinyomtam.
Bieber tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd megkérdezte:
-Mi volt ez?
-Áh, semmi.- rendeztem le az ügyet.
-Nem semmi, mondjad. Érdekel.-győzködött.
-Apu megint bekattant, nem akart elengedni sehova, én meg fogtam magam eljöttem, és utánam üvöltötte, ha ma hazamegyek megcsapkod. Aztán írtam bátyámnak, hogy nem megyek ma haza, ezért felhívott, hogy mi az hogy nem megyek, majd kijön elém, anyu aggódni fog, én meg megmondtam hogy akkor majd apu elmagyarázza neki, aztán lecsaptam.-hadartam el az egészet.
-Szóval most miattam vernének meg?
-Nem. magam miatt. vagy is miatta, vagyis… - elhallgattam.- nem tudom. Már én is belekeveredtem.
-Akkor aludj nálam ma éjjel.- egy segítőkész mosoly küldött felém.
-Nem baj?
-Dehogyis.
-Köszönöm!- hálásan a nyakába ugrottam és megköszöntem.
Már egy ideje nem tudok sírni, de most egyetlen könnycsepp kikívánkozott.. De ezzel abba is maradt. Justin letörölte az arcomról, majd elindultunk. Belékarolva mentem mellette, közben beszélgettünk. Nem tudom hova mentünk ,de nem is érdekelt. Jó volt csak úgy vele lenni. És beszélgetni mindenféle hülye témáról. Hogy milyen szépek a hattyúk, hogy ő mindig is kacsa akart lenni, meg hogy mikor kicsi volt elesett egy vadkacsában. Annyi béna sztorija van, szinte végig nevettem az utat. Mintha nem is a nagy sztárral lennék, csak egy átlagos fiúval, akit bírok.
-Nem fognak a paparazzik felismerni?
-Hát nemtudom. Elvileg azt hiszik tegnap éjjel tovább indultunk.
-Áh értem. Cseles.- böktem oldalba.
-Mondd csak ki simán,hogy tökéletesen okos és rafinált vagyok.- tettetett nagyképűséget, és a hatás érdekében még az orrát is felemelte.
-Maga a legtökéletesebb, legokosabb és legrafináltabb ember, uram.- pukedliztem Justinnak, mély tisztelettel. Erre ő csak felkapott a vállára és úgy kezdett rohangálni velem. Sipítoztam mint egy idióta, az esernyőm is kiesett a kezemből, de ő még mindig futott.
-Tegyél le, könyörgöm tegyél le, nehéz vagyok, és elfáradsz!LE FOGSZ EJTENI!- sikongattam.
Mikor elértünk egy füves lejtőhöz megcsúszott, és mindketten leborultunk, vagy 5 métert csúszhattunk a lejtő aljáig.  Sikongatások és vihogások hangjai váltották egymást. Mikor megálltunk, ő hanyatt, míg én hasra érkeztem. 10 percig dőltünk a röhögéstől, majd megkérdezte:
-Minden rendben?
-Persze. Mondtam, hogy leejtesz!
-Jó, igazad volt.-adta meg magát.- Aú. meghúztam a vállam. –fájlalta, és fogta az említett testrészt.
-Én meg bevertem a fejem.- simítottam végig homlokomat. Erre ő két keze közé vette arcomat és megvizsgálta. Hosszas szemlélődés után fogta, és megpuszilta a lehorzsolt részt.
-Látod? Mindjárt jobb lett.- viccelődött.
-Igen, már nem is érzem, hogy megfejeltem a térdemet. –Hangomból tökéletesen kivette az iróniát.
Egy 5 percig még ültünk a nedves fűben, majd elindultunk . Az esernyőmet ez idő alatt elvitték, szóval mentünk egyenesen Justin szállójához. Azonban útközben megeredt az eső, így ronggyá áztunk mind a ketten. Vagyis ő annyira nem, mivel volt csuklyája a fekete melegítő felsőjén.
Oda értünk , felmentünk a szobájába. Adott egy nekem 2 mérettel nagyob bő, sötétkék pólót, és egy törölközőt, Én pedig fogtam magam, bevittem a kis neszeszeres táskámat, lemostam a sminkem, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, és testemet is átdörzsöltem a kellemes szállodai tusfürdővel. Mikor végeztem, megtörölköztem, magamra kaptam a pólót, és az általam hozott vészhelyzet-bugyit, ami egy sima francia bugyi volt. A hajamat kifésültem, majd úgy, ahogy voltam kimentem a fürdőből. Justin gondolom ennyire nem akart,de elég feltűnően végig mért.
-Tetszik a látvány?- incselkedtem vele. Erre egy perverz vigyor jelent meg a szája sarkában, majd rácsapott a seggemre. –Köcsög! – kiabáltam szórakozottan, már a fürdőben lévő srácnak.

Ameddig fürdött, kényelembe helyeztem magam, leültem tévézni, jobban mondva eltespedtem a hatalmas francia ágyon,majd megnéztem a telefonom.20 nem fogadott hívás. Apu,anyu, tesó, Viol. Oh, Viol, őt vissza hívom. 

Kicsöng.
-Haló?
-Szia, miért kerestél?
-Te hol a picsában vagy??

Szereplők (folyamatosan frissül)

Nate White (20)
Zora féltestvére.

Justin Bieber (20)

Violet Hanberg (17)
Zora legjobb barátnője

William Wish (18)

Zora White (16)

Joseph King [Király József] (48)
Zora édesapja, Nate nevelő apja

1. fejezet-A HŐSÖM

Ha nem esik nehezedre légyszíves írj egy kommentet, hogy tetszik-e, vagy borzalmas, illetve min kéne változtatni, vagy valami. Ha ehhez lusta vagy, akkor pedig csak nyomj egy véleményt kérlek, sokat jelentene!

Jó olvasást! xoxo: |Noi

Csütörtök reggel fél 6  van, félkómásan ülök a bögre kávém előtt és nagyokat pislogok, próbálok felébredni. Tegnap tízig Violetnél voltam. Este ebből veszekedés lett. [Ki gondolta volna..]
Mikor megittam a kávém, felmentem az emeletre, és elkészülődtem. Egy mérettelnagyobb bő, fekete-világosszürke pulcsit vettem fel, fekete passzentosnadrággal, és vastagtalpú cipővel. [Imádom a bő ruhákat.] Korrektor, spirál, ceruza, hajamat pedig kivasaltam és hajlakkal beállítottam. Bepakoltam a cuccaimat a barna bőrtáskámba, és  hat órakor elindultam otthonról. Fel a buszra, le a buszról,-be a boltba, ki a boltból egy kakaós csiga és egy jegeskávé kíséretében,-be a suliba, be a hálóba, és ott tovább kutakodni Justin Bieber után.
Koncertek, botrányok, még több botrány… Oh, hír Avalannáról. Szegény kislány.. Justin tényleg nagyon jó ember lehet. „Hiába a millió botrány, hisz’ ő is csak ember, ő is tévedhet. Drog, alkohol, bulik. Ezek eltörpülnek mindamellett, amit tesz Beliebereiért. Vegyük példának Avalanna Routh esetét… ” -Írtam bele az esszémbe, amikor valaki vállamra tette hatalmas kezét..Nem akartam törődni vele, mivel úgy gondoltam megint csak baszogatni akarnak a felsőbb évesek. Ezért írtam tovább, de az első karakter beütése után megszólalt:
-Hát te mit csinálsz itt  hajnali fél hétkor ?- vont kérdőre, mondatából a kíváncsiság sugárzott.
-Extra dogát kell beadnom.-válaszoltam unottan.
-Miről?
-Kiről.-javítottam ki- Justin Bieberről.
-Uh, az szívás.- kis kárörvendés,inkább csak ugratás hallatszott szavaiból.
[Na jó. most már kíváncsi vagyok, hogy ki akar velem társalogni.]
Erőt vettem magamon, felkészültem hirtelen „poénokra” is,mint például hogy egy pite repül az arcomba ha megfordulok..
-Ő.. Te ki vagy?- nyílt nagyra a szemem, miután kissé oldalra fordultam, ugyanis egy félhosszú szőkésbarna hajú, gyönyörű kék szemű pasi állt mellettem.
-A nevem William Wish. A 12B-be járok.-mosolygott rám. Haja szemébe lógott. Irtó szexi volt.- na és te vaagy, Zara White.
-Zora.- javítottam ki.-én pedig a 10A-ba járok-mosolyogtam én is, majd  beletúrtam a hajamba zavaromban.- és te mit csinálsz itt ilyen korán?-kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Nulladik órán edzésem lesz. Ide meg csak úgy bejöttem. Tudtam hogy érdemes lesz.-Kacsintott rám, amitől persze kicsit el is pirultam.- Néha szoktalak látni az tesin. Nem az erősséged mi?-mosolygott fel.
-Hát, nem éppen. Nagyon lusta vagyok, ezért nem szimpatizál velem a tanár. – vallottam be.
-És nem lenne kedved holnap eljönni velem valamerre?
-Persze, szívesen. – őszintén szólva eléggé izgatott lettem a kérdéstől. [Remélem nem látszik. Oh, miért ne látszana? Nyugi Zora, nyugi..]
-Akkor ezt megbeszéltük. De most mennem kell átöltözni, majd még dumálunk.-kacsintott ismét és kifele indult az ajtón.-Szia Zora.-és elhagyta a termet.
[Mi történik itt? Lehet ez is csak valami szívatás lesz? Csak nem. A tizenkettedikesek érettebbek.Remélem. Jesszusom. Elhívott Ő. El sem hiszem. ] –örömködtem magamban. Majd tíz perc múlva újra neki álltam az immár háromnegyedig kész esszémnek.

Első óra. Történelem. Nem tanultam rá semmit. Engem feleltet Mrs. Graham. Egy hármast összeszedtem a tegnapi órai jegyzeteim tartalmából.
A suli további része unalmasan telt. Még aznap láttam Williamet a haverjaival. Rólam beszéltek. Érdekelne mit mondhattak. [Majd holnap rákérdezek.]

Négyre hazaértem, apu már otthon volt. Valamit olvasott. Ezért inkább felosontam a szobámba, majd befejeztem a csodálatos esszémet. Kinyomtattam, lekötöttem, ahogy illik.

Az este további részében olvastam egy keveset a Twillight-ból. Másodszor olvasom újra az egészet. Nem is olyan ’hűdejó’ a történet mégis magával ragadó. Nekem is kell egy Edward&Jacob harc. Olyan jó lehet a „kincsnek” lenni. Még sosem voltam senki kincse.
Elmélkedésem után befeküdtem egy kád forró vízbe és a holnapi Justin koncertre hangolódva bekapcsoltam a Love me like you do-t. Fogalmam sincs mit vegyek fel holnap. Nem akarok nagyon kiöltözni. Nem is akarok elmenni. Ajj, minek ígértem meg Violetnek?? Én hülye..

Másnap suli után a metro felé mentem,barátnőm elé és egy elkerülő szakasz felé indultam, gondoltam arra gyorsabban odajutok. Egy csoport fiú gyűlt körém, és elkezdtek beszólogatni.
-Na mi van cica? Egyedül vagy? Nincs barátnőd?- szólt egy magas, széles vállú fekete hajú srác.
-Biztosan ránk várt.-Szólt „kacéran” egy alacsonyabb kopasz srác.
-Elvigyünk egy körre? Egyesével?- Perverz mosoly jelent meg az arcán, és megnyalta  ajkait. Hányingerem lett tőlük.
-Hagyjatok békén.- válaszoltam unottan és bedugtam a fülesem. Belül viszont picit féltem tőlük.
Az egyik gyerek az ötből kihúzta a fülhallgatóm a fülemből, majd magához húzott. Próbáltam ellökni magam-sikertelenül. Jól szórakoztak rajtam és fogdostak. Nem tudtam semmit tenni, csak próbálkoztam ellökni őket magamtól,sikertelenül. Bepánikoltam. A város ezen része kihalt volt, bármit csinálhattak volna velem, nem lakott arra senki csak régi betört ablakú házak, raktárak voltak ott.
-Tűnjetek innen, a kurva életbe!-hallottam egy ideges és szigorú hangot magam mögött 5 perc elteltével..
A srácok meghátráltak én pedig a földre borultam, .
-Csak vicc volt haver, nem akartuk bántani.-mentegetőztek.
-Ha még egyszer hozzányúltok…-hangjából idegesség sugárzott. Hiszen ez Will!
-Jó, nyugi már bro..
Én ezalatt összegörnyedve a földön ültem, fel sem mertem nézni. Hallottam ahogy eltakarodtak. Az én hősöm mögém guggolt, és végigsimította a hátamat.
-Elmentek.
-Köszönöm.-hangom remegett. Hálás voltam neki.
-Mocskos köcsögök.- sziszegte magában. Még mindig dühös lehetett.- Haza vigyelek?
-Azt megköszönném.

Beültünk a fekete Audi A8-asában bediktáltam a címet és elindultunk. Az út csendesen zajlott, mikor megkérdeztem:
-Hogy kerültél oda,pont akkor, arra az elhagyatott helyre?
Nem válaszolt. Nézett maga elé, és vezetett. Inkább hagytam a beszélgetést elindítónak vélt kérdésem, bár furdalt a kíváncsiság.
10 perc múlva hazaértünk.
-Köszönöm a fuvart- apró mosoly az arcomon.- Nincs kedved feljönni?
-Majd talán máskor.-hangja komor volt, de a végén egy leheletnyi mosoly az ő arcán is megjelent.
-Hát rendben. Köszönöm mégegyszer. A találkozót meg gondolom megbeszéljük máskorra.-nem válaszolt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból, ő pedig elhajtott.

Egyedül bátyám volt otthon, ő is a szobájában aludt így lezuhanyoztam. A vízcseppek lemosták rólam az utca porát testemről. Miután végeztem írtam egy SMS-t Violetnek, hogy 6-ra jöjjön át hozzám teljes harcidíszben, és hogy ne haragudjon, hogy nem voltam ott a megbeszélt időpontra.

Ezután elkezdtem készülődni. Hajamat kivasaltam és oldalra csaptam, feltettem egy kiló spirált, ezzel letudva az arcom pingálását. Ruhának egy fehér felsőt vettem fel és egy nemrég vett képregényes leggingset  vastagtalpú cipővel.

18.06-kor beesett barátnőm is fehér trikóban és virágos szoknyában, tökéletesen begöndörített hajjal. Nagyon izgatott volt, így el kellett indulnunk már most.
-Be fog fagyni a feneked!-viccelődtem.
-Nem érdekel. Justinnak csinosnak kell lennem!-izgágáskodott.
Az út további részét végig dumáltuk minden aprósággal kapcsolatban. Mikor oda értünk 7 óra volt, a koncert pedig 8-kor kezdődött. Előre tolakodtunk – hála Violnak- és buzgón vártuk a koncert kezdetét. Negyed órás késéssel el is kezdődött, mi pedig végig tomboltuk azt.
Rendhagyó esetként a koncert után volt közvetlen a Meet and Great. Utolsók voltunk. Barátnőm végig ezen pattogott, hogy vajon Justinnal jó kép sikerül-e. Külön fényképezkedtünk vele. Először ő. Látszott rajta, hogy majdnem elájult boldogságában, hogy a Fiú átölelte.
Aztán jöttem én. Megkérdezte hogy hívnak.
-Zora White.-feleltem zavarodottan. Különösebben nem voltam bezsongva, hogy Ő a hatalmas JB, szóval normális hangnemben tudtam közölni ezt.
-Zora.-suttogta magában.
-Igen,Zora.-mosolyogtam.

Prológus

Haló! Ez egy új blog, most kezdtem az írást, ezért lehet kicsit béna leszek. Kérlek írj megjegyzést, vagy csak klikkelj egy "Véleményre", hatalmas segítség lenne!
Íme a prológus, jó olvasást! :)
XoXo: |Noi

-„Egy átlagos lány, átlagos szerelmi csalódással, átlagos problémákkal, átlagos élettel. Átlagos, átlagos, átlagos.”- Véleményezte flegmán az életemről írt őszinte fogalmazásomat drámatanárom. –Írj újat. De most más témában. Mondjuk…. Legyen Justin Bieber.

- Hogy ki? Egy tökéletes életű popsztárról kéne egy fenomenális dogát beadnom, Tanár úr?- kerekedtek el a szemeim a név hallatán. Soha nem voltam nagy fanatikusa Justinnak, sőt még rajongója sem. Tisztelem a munkásságát, és elismerem hogy helyes is, de a zenéje.. Hát nem az én világom. Jó, egy két számát meghallgatom, ha barátnőmmel vagyok, de ennyi. Nem érdekel az az ember. – Nem lehetne inkább Serj Tankian? Vagy.. vagy.. vagy esetleg..- próbálkoztam, de a tanár közbevágott.
-Nem,nem és nem! Csak Ő. Ha benn akarsz maradni az iskolában akkor kapd össze magad, péntekre kérem a négyoldalas esszét.- fenyített be.
-De hát már szerda van.- értetlenkedtem.
-Így van. Úgyhogy jobb ha sietsz bogaram.- húzódott gúnyos és gonosz mosoly a szájára fiatal tanáromnak, majd otthagyott.
Mindig is tudtam, hogy utál engem. Már az első nap belém kötött és mindig a legnehezebb kérdéseket vágta hozzám. Ez van, ezt kell még eltűrnöm 2 évig. Persze ha addig ki nem vágnak a suliból.

 Szóval az én nevem Zora White. Tizenhat éves vagyok, London Academy Of Music & Dramatic Art-ba járok, másodikos vagyok. Nem szeretek itt, ugyanis nincsenek barátaim, és a tanárok is utálnak. Van egy barátnőm, Violet Hanberg. Kis korunk óta jóban vagyunk, amolyan legjobb barátnő feeling. Ő másik suliba jár. Nekem csak ő maradt. [Régi „barátaim” egyszer kiposztoltak rólam tizennégy éves koromban egy nagyon megalázó képet, mikor részegen öltáncoltam egy akkor 17 éves srácnak.De ez a kép azóta szerencsére feledésbe merült.]  Eléggé jó élete van, nincs nagyon problémája, csak a pasik miatt szenved, illetve mindent eltúloz. Sokszor kiakaszt, de ennek ellenére imádom, és nem tudok nélküle meglenni. Szüleimmel nincs valami jó kapcsolatom. Túlságosan gyerekként kezelnek. Bátyámmal eléggé jóban vagyunk, bár ez változó. Van, hogy mindent megbeszélünk, van hogy szarunk egymás fejére. Alapvetően nyitott vagyok az emberek felé, nem vagyok ellenséges senkivel sem, ha nincs rá okom. Utálom ezt a sulit. Mindenki kerül, de nem értem miért. Néha-néha odajönnek beszélgetni hozzám de 10 perc után otthagynak. Nem értem. Ennyire ellenszenves lennék?

-Zorakedves itt vagy?-Zavarta meg gondolatmenetemet osztályfőnököm történelem közepén. Ja, hogy már a 3. óra közepén járunk? – Talán jegyzetelni is kéne, nem?
-Elnézést tanárnő, elbambultam.
-Jó lenne ha visszatérnél a földre.
-Elnézést.
Nagyon unalmas az óra. Idén másodszor vesszük Colombus Kristófot. Logika,könyörgöm,logika.

Szép lassan eltelt a suli, hazafele sétáltam, mivel nemvolt kedvem nyomorogni a buszon. 30 perc mire hazaérek szóval lesz egy távom. Fülesem bedugtam, és elindítottam egy System of a Down számot. Útközben úgydöntöttem felhívom Violetet és felkéredszkedek hozzá.
-Halló?
-Szia, én vagyok, van nálatok valaki otthon? Mert akkor felmennék.
-Persze, gyere csak, úgyis van egy nagy hírem!- sikított bele a telefonba.
-Rendben, 10 perc és ottvagyok.
-Okés.Puszi,Szia.
-Szia.
Ezután balra fordultam és 7perc múlva a társasházuk előtt voltam. Liftgomb megnyomása. 4. emeletre fel. Csengő megnyomása. Ajtó nyílik, Barátnőm a nyakamba ugrik, és beinvitál.
-NEM HISZED EL MI LESZ A HÉTVÉGÉN!- kezdett őrült visongásba.- Justin koncert te úristeeeeeeen! És te eljössz velem és együtt találkozunk vele és képeket csinálunk és, és, és… dejólesz!-és elkezdett ugrálni, majd magával rántott engem is.
-Jujj úristen milyen szupcsi hír, aaaaaaaaa..-tettettem én is izgatottságot.- Erről ne is álmodj- váltottam szigorú nézésre.
-Naaa.. kérlek. Tudod mennyire imádom Justint, és tudod hogy mindig is találkozni akartam vele.-győzködött, majd bevetette a kiskutya szemeket.
-Ajj. vidd el az egyik JB-buzi osztálytársadat inkább.
-De én a legjobb barátnőmmel akarok menni.Veled.-komolyodott el, és ült le az ágyra.
-Jó.-adtam meg magam- elmegyek veled.
-Dejó, imádlak.- ugrott ismét a nyakamba.
-De ezért most csinálsz kaját és segítesz esszét írni.
-Jólvan. Kapcsold be a laptopot.- egyezett bele ,majd kislattyogott a konyhába.