Prológus

Haló! Ez egy új blog, most kezdtem az írást, ezért lehet kicsit béna leszek. Kérlek írj megjegyzést, vagy csak klikkelj egy "Véleményre", hatalmas segítség lenne!
Íme a prológus, jó olvasást! :)
XoXo: |Noi

-„Egy átlagos lány, átlagos szerelmi csalódással, átlagos problémákkal, átlagos élettel. Átlagos, átlagos, átlagos.”- Véleményezte flegmán az életemről írt őszinte fogalmazásomat drámatanárom. –Írj újat. De most más témában. Mondjuk…. Legyen Justin Bieber.

- Hogy ki? Egy tökéletes életű popsztárról kéne egy fenomenális dogát beadnom, Tanár úr?- kerekedtek el a szemeim a név hallatán. Soha nem voltam nagy fanatikusa Justinnak, sőt még rajongója sem. Tisztelem a munkásságát, és elismerem hogy helyes is, de a zenéje.. Hát nem az én világom. Jó, egy két számát meghallgatom, ha barátnőmmel vagyok, de ennyi. Nem érdekel az az ember. – Nem lehetne inkább Serj Tankian? Vagy.. vagy.. vagy esetleg..- próbálkoztam, de a tanár közbevágott.
-Nem,nem és nem! Csak Ő. Ha benn akarsz maradni az iskolában akkor kapd össze magad, péntekre kérem a négyoldalas esszét.- fenyített be.
-De hát már szerda van.- értetlenkedtem.
-Így van. Úgyhogy jobb ha sietsz bogaram.- húzódott gúnyos és gonosz mosoly a szájára fiatal tanáromnak, majd otthagyott.
Mindig is tudtam, hogy utál engem. Már az első nap belém kötött és mindig a legnehezebb kérdéseket vágta hozzám. Ez van, ezt kell még eltűrnöm 2 évig. Persze ha addig ki nem vágnak a suliból.

 Szóval az én nevem Zora White. Tizenhat éves vagyok, London Academy Of Music & Dramatic Art-ba járok, másodikos vagyok. Nem szeretek itt, ugyanis nincsenek barátaim, és a tanárok is utálnak. Van egy barátnőm, Violet Hanberg. Kis korunk óta jóban vagyunk, amolyan legjobb barátnő feeling. Ő másik suliba jár. Nekem csak ő maradt. [Régi „barátaim” egyszer kiposztoltak rólam tizennégy éves koromban egy nagyon megalázó képet, mikor részegen öltáncoltam egy akkor 17 éves srácnak.De ez a kép azóta szerencsére feledésbe merült.]  Eléggé jó élete van, nincs nagyon problémája, csak a pasik miatt szenved, illetve mindent eltúloz. Sokszor kiakaszt, de ennek ellenére imádom, és nem tudok nélküle meglenni. Szüleimmel nincs valami jó kapcsolatom. Túlságosan gyerekként kezelnek. Bátyámmal eléggé jóban vagyunk, bár ez változó. Van, hogy mindent megbeszélünk, van hogy szarunk egymás fejére. Alapvetően nyitott vagyok az emberek felé, nem vagyok ellenséges senkivel sem, ha nincs rá okom. Utálom ezt a sulit. Mindenki kerül, de nem értem miért. Néha-néha odajönnek beszélgetni hozzám de 10 perc után otthagynak. Nem értem. Ennyire ellenszenves lennék?

-Zorakedves itt vagy?-Zavarta meg gondolatmenetemet osztályfőnököm történelem közepén. Ja, hogy már a 3. óra közepén járunk? – Talán jegyzetelni is kéne, nem?
-Elnézést tanárnő, elbambultam.
-Jó lenne ha visszatérnél a földre.
-Elnézést.
Nagyon unalmas az óra. Idén másodszor vesszük Colombus Kristófot. Logika,könyörgöm,logika.

Szép lassan eltelt a suli, hazafele sétáltam, mivel nemvolt kedvem nyomorogni a buszon. 30 perc mire hazaérek szóval lesz egy távom. Fülesem bedugtam, és elindítottam egy System of a Down számot. Útközben úgydöntöttem felhívom Violetet és felkéredszkedek hozzá.
-Halló?
-Szia, én vagyok, van nálatok valaki otthon? Mert akkor felmennék.
-Persze, gyere csak, úgyis van egy nagy hírem!- sikított bele a telefonba.
-Rendben, 10 perc és ottvagyok.
-Okés.Puszi,Szia.
-Szia.
Ezután balra fordultam és 7perc múlva a társasházuk előtt voltam. Liftgomb megnyomása. 4. emeletre fel. Csengő megnyomása. Ajtó nyílik, Barátnőm a nyakamba ugrik, és beinvitál.
-NEM HISZED EL MI LESZ A HÉTVÉGÉN!- kezdett őrült visongásba.- Justin koncert te úristeeeeeeen! És te eljössz velem és együtt találkozunk vele és képeket csinálunk és, és, és… dejólesz!-és elkezdett ugrálni, majd magával rántott engem is.
-Jujj úristen milyen szupcsi hír, aaaaaaaaa..-tettettem én is izgatottságot.- Erről ne is álmodj- váltottam szigorú nézésre.
-Naaa.. kérlek. Tudod mennyire imádom Justint, és tudod hogy mindig is találkozni akartam vele.-győzködött, majd bevetette a kiskutya szemeket.
-Ajj. vidd el az egyik JB-buzi osztálytársadat inkább.
-De én a legjobb barátnőmmel akarok menni.Veled.-komolyodott el, és ült le az ágyra.
-Jó.-adtam meg magam- elmegyek veled.
-Dejó, imádlak.- ugrott ismét a nyakamba.
-De ezért most csinálsz kaját és segítesz esszét írni.
-Jólvan. Kapcsold be a laptopot.- egyezett bele ,majd kislattyogott a konyhába.