1. fejezet-A HŐSÖM

Ha nem esik nehezedre légyszíves írj egy kommentet, hogy tetszik-e, vagy borzalmas, illetve min kéne változtatni, vagy valami. Ha ehhez lusta vagy, akkor pedig csak nyomj egy véleményt kérlek, sokat jelentene!

Jó olvasást! xoxo: |Noi

Csütörtök reggel fél 6  van, félkómásan ülök a bögre kávém előtt és nagyokat pislogok, próbálok felébredni. Tegnap tízig Violetnél voltam. Este ebből veszekedés lett. [Ki gondolta volna..]
Mikor megittam a kávém, felmentem az emeletre, és elkészülődtem. Egy mérettelnagyobb bő, fekete-világosszürke pulcsit vettem fel, fekete passzentosnadrággal, és vastagtalpú cipővel. [Imádom a bő ruhákat.] Korrektor, spirál, ceruza, hajamat pedig kivasaltam és hajlakkal beállítottam. Bepakoltam a cuccaimat a barna bőrtáskámba, és  hat órakor elindultam otthonról. Fel a buszra, le a buszról,-be a boltba, ki a boltból egy kakaós csiga és egy jegeskávé kíséretében,-be a suliba, be a hálóba, és ott tovább kutakodni Justin Bieber után.
Koncertek, botrányok, még több botrány… Oh, hír Avalannáról. Szegény kislány.. Justin tényleg nagyon jó ember lehet. „Hiába a millió botrány, hisz’ ő is csak ember, ő is tévedhet. Drog, alkohol, bulik. Ezek eltörpülnek mindamellett, amit tesz Beliebereiért. Vegyük példának Avalanna Routh esetét… ” -Írtam bele az esszémbe, amikor valaki vállamra tette hatalmas kezét..Nem akartam törődni vele, mivel úgy gondoltam megint csak baszogatni akarnak a felsőbb évesek. Ezért írtam tovább, de az első karakter beütése után megszólalt:
-Hát te mit csinálsz itt  hajnali fél hétkor ?- vont kérdőre, mondatából a kíváncsiság sugárzott.
-Extra dogát kell beadnom.-válaszoltam unottan.
-Miről?
-Kiről.-javítottam ki- Justin Bieberről.
-Uh, az szívás.- kis kárörvendés,inkább csak ugratás hallatszott szavaiból.
[Na jó. most már kíváncsi vagyok, hogy ki akar velem társalogni.]
Erőt vettem magamon, felkészültem hirtelen „poénokra” is,mint például hogy egy pite repül az arcomba ha megfordulok..
-Ő.. Te ki vagy?- nyílt nagyra a szemem, miután kissé oldalra fordultam, ugyanis egy félhosszú szőkésbarna hajú, gyönyörű kék szemű pasi állt mellettem.
-A nevem William Wish. A 12B-be járok.-mosolygott rám. Haja szemébe lógott. Irtó szexi volt.- na és te vaagy, Zara White.
-Zora.- javítottam ki.-én pedig a 10A-ba járok-mosolyogtam én is, majd  beletúrtam a hajamba zavaromban.- és te mit csinálsz itt ilyen korán?-kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Nulladik órán edzésem lesz. Ide meg csak úgy bejöttem. Tudtam hogy érdemes lesz.-Kacsintott rám, amitől persze kicsit el is pirultam.- Néha szoktalak látni az tesin. Nem az erősséged mi?-mosolygott fel.
-Hát, nem éppen. Nagyon lusta vagyok, ezért nem szimpatizál velem a tanár. – vallottam be.
-És nem lenne kedved holnap eljönni velem valamerre?
-Persze, szívesen. – őszintén szólva eléggé izgatott lettem a kérdéstől. [Remélem nem látszik. Oh, miért ne látszana? Nyugi Zora, nyugi..]
-Akkor ezt megbeszéltük. De most mennem kell átöltözni, majd még dumálunk.-kacsintott ismét és kifele indult az ajtón.-Szia Zora.-és elhagyta a termet.
[Mi történik itt? Lehet ez is csak valami szívatás lesz? Csak nem. A tizenkettedikesek érettebbek.Remélem. Jesszusom. Elhívott Ő. El sem hiszem. ] –örömködtem magamban. Majd tíz perc múlva újra neki álltam az immár háromnegyedig kész esszémnek.

Első óra. Történelem. Nem tanultam rá semmit. Engem feleltet Mrs. Graham. Egy hármast összeszedtem a tegnapi órai jegyzeteim tartalmából.
A suli további része unalmasan telt. Még aznap láttam Williamet a haverjaival. Rólam beszéltek. Érdekelne mit mondhattak. [Majd holnap rákérdezek.]

Négyre hazaértem, apu már otthon volt. Valamit olvasott. Ezért inkább felosontam a szobámba, majd befejeztem a csodálatos esszémet. Kinyomtattam, lekötöttem, ahogy illik.

Az este további részében olvastam egy keveset a Twillight-ból. Másodszor olvasom újra az egészet. Nem is olyan ’hűdejó’ a történet mégis magával ragadó. Nekem is kell egy Edward&Jacob harc. Olyan jó lehet a „kincsnek” lenni. Még sosem voltam senki kincse.
Elmélkedésem után befeküdtem egy kád forró vízbe és a holnapi Justin koncertre hangolódva bekapcsoltam a Love me like you do-t. Fogalmam sincs mit vegyek fel holnap. Nem akarok nagyon kiöltözni. Nem is akarok elmenni. Ajj, minek ígértem meg Violetnek?? Én hülye..

Másnap suli után a metro felé mentem,barátnőm elé és egy elkerülő szakasz felé indultam, gondoltam arra gyorsabban odajutok. Egy csoport fiú gyűlt körém, és elkezdtek beszólogatni.
-Na mi van cica? Egyedül vagy? Nincs barátnőd?- szólt egy magas, széles vállú fekete hajú srác.
-Biztosan ránk várt.-Szólt „kacéran” egy alacsonyabb kopasz srác.
-Elvigyünk egy körre? Egyesével?- Perverz mosoly jelent meg az arcán, és megnyalta  ajkait. Hányingerem lett tőlük.
-Hagyjatok békén.- válaszoltam unottan és bedugtam a fülesem. Belül viszont picit féltem tőlük.
Az egyik gyerek az ötből kihúzta a fülhallgatóm a fülemből, majd magához húzott. Próbáltam ellökni magam-sikertelenül. Jól szórakoztak rajtam és fogdostak. Nem tudtam semmit tenni, csak próbálkoztam ellökni őket magamtól,sikertelenül. Bepánikoltam. A város ezen része kihalt volt, bármit csinálhattak volna velem, nem lakott arra senki csak régi betört ablakú házak, raktárak voltak ott.
-Tűnjetek innen, a kurva életbe!-hallottam egy ideges és szigorú hangot magam mögött 5 perc elteltével..
A srácok meghátráltak én pedig a földre borultam, .
-Csak vicc volt haver, nem akartuk bántani.-mentegetőztek.
-Ha még egyszer hozzányúltok…-hangjából idegesség sugárzott. Hiszen ez Will!
-Jó, nyugi már bro..
Én ezalatt összegörnyedve a földön ültem, fel sem mertem nézni. Hallottam ahogy eltakarodtak. Az én hősöm mögém guggolt, és végigsimította a hátamat.
-Elmentek.
-Köszönöm.-hangom remegett. Hálás voltam neki.
-Mocskos köcsögök.- sziszegte magában. Még mindig dühös lehetett.- Haza vigyelek?
-Azt megköszönném.

Beültünk a fekete Audi A8-asában bediktáltam a címet és elindultunk. Az út csendesen zajlott, mikor megkérdeztem:
-Hogy kerültél oda,pont akkor, arra az elhagyatott helyre?
Nem válaszolt. Nézett maga elé, és vezetett. Inkább hagytam a beszélgetést elindítónak vélt kérdésem, bár furdalt a kíváncsiság.
10 perc múlva hazaértünk.
-Köszönöm a fuvart- apró mosoly az arcomon.- Nincs kedved feljönni?
-Majd talán máskor.-hangja komor volt, de a végén egy leheletnyi mosoly az ő arcán is megjelent.
-Hát rendben. Köszönöm mégegyszer. A találkozót meg gondolom megbeszéljük máskorra.-nem válaszolt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból, ő pedig elhajtott.

Egyedül bátyám volt otthon, ő is a szobájában aludt így lezuhanyoztam. A vízcseppek lemosták rólam az utca porát testemről. Miután végeztem írtam egy SMS-t Violetnek, hogy 6-ra jöjjön át hozzám teljes harcidíszben, és hogy ne haragudjon, hogy nem voltam ott a megbeszélt időpontra.

Ezután elkezdtem készülődni. Hajamat kivasaltam és oldalra csaptam, feltettem egy kiló spirált, ezzel letudva az arcom pingálását. Ruhának egy fehér felsőt vettem fel és egy nemrég vett képregényes leggingset  vastagtalpú cipővel.

18.06-kor beesett barátnőm is fehér trikóban és virágos szoknyában, tökéletesen begöndörített hajjal. Nagyon izgatott volt, így el kellett indulnunk már most.
-Be fog fagyni a feneked!-viccelődtem.
-Nem érdekel. Justinnak csinosnak kell lennem!-izgágáskodott.
Az út további részét végig dumáltuk minden aprósággal kapcsolatban. Mikor oda értünk 7 óra volt, a koncert pedig 8-kor kezdődött. Előre tolakodtunk – hála Violnak- és buzgón vártuk a koncert kezdetét. Negyed órás késéssel el is kezdődött, mi pedig végig tomboltuk azt.
Rendhagyó esetként a koncert után volt közvetlen a Meet and Great. Utolsók voltunk. Barátnőm végig ezen pattogott, hogy vajon Justinnal jó kép sikerül-e. Külön fényképezkedtünk vele. Először ő. Látszott rajta, hogy majdnem elájult boldogságában, hogy a Fiú átölelte.
Aztán jöttem én. Megkérdezte hogy hívnak.
-Zora White.-feleltem zavarodottan. Különösebben nem voltam bezsongva, hogy Ő a hatalmas JB, szóval normális hangnemben tudtam közölni ezt.
-Zora.-suttogta magában.
-Igen,Zora.-mosolyogtam.