2. fejezet -NEM MEGYEK HAZA

Új rész, következő hétvége fele jön.
Komit, pipát szívesen fogadok! :)
XoXo: |Noi

-Igen,Zora.-mosolyogtam.

-És nem lenne kedved beszélgetni kicsit később? Ha szeretnéd hazaviszlek- kacsintott.
[Na itt leesett az állam. Nem tudom mennyire lehetett feltűnő, de szó szerint megszédültem. Mi van mostanában az emberekkel? Amikor nincs szükségem különösebben társaságra, megrohamoznak.]
-Nem lehet, a barátnőmmel jöttem, vele is megyek haza.- mosolyogtam kissé kínosan.
-Jöjjön ő is. Ahogy láttam nem lenne ellenére.-győzködött.
-Rendben, akkor szólok neki.
-Várjatok meg a paraván mögött.-  Jézusom, olyan édesen mosolyog.

-Viool..Van egy jó hírem.-közeledtem barátnőm felé, mire ő csak értetlenül nézett rám, közben pedig a kezét simogatta, ahova Justin autogramot adott neki.- Szóóval az a helyzet, hogy Bieber meghívott minket beszélgetni egy negyed óra múlva kb.
-JÉZUSISTEN.- Rikkantott fel örömében. –Ezt meg hogy?
-Nemtudom. megkérdezte nincs-e kedvünk beszélgetni vele- füllentettem aprót.
-Még jó hogy van. Én ezt nem hiszem el, ilyen nincs! Mindjárt elsírom magam.-törölgette ujjaival szeme alatt az elkenődött sminket.
-Édesem, gyere ide.-öleltem meg.

20 perc múlva már ott is volt Justin, teljes egészében. Mindkettőnket megölelt. Violt úgy kellett lehámozni szegényről, de gondolom már megszokta az ilyesmit a Beliebereitől. Az öltözőjéhez kísért minket, ott leültünk egy kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Ti itt laktok Londonban?- dobott fel egy témát a sztár.
-Igen itt, fél óra ide tömegközlekedéssel.-válaszoltam. – Amúgy meddig leszel itt?
-Még három napot. Hétfőn este indulunk tovább. Szeretem Londont, épp ezért úgy terveztem, hogy tudjak kicsit túristáskodni.-magyarázta.
-Khm. Túristáskodni.- nevettem el magam.
-Mi az?- értetlenkedett.
-Ilyen szó nincs is.- mosolyogtam rá.
-Miért ne lenne?-mosolyogott már ő is.
-Jaj Justin, hol hallottad, hogy valaki ilyet mond?- folyottam vissza nevetésemet.
„Vitatkozásunkat” barátnőm sikítása szakította meg.
-Mi van Violet?
-Az a sapka. Az a Believe turné egyik állomásán volt rajtad, TE JÓ ÉG!
-Igen. –válaszolt a fiú. – Szeretnéd?
-SZABAD?- szemei kidülledtek mint egy békának, levegőt is alig kapott, láttam, hogy az ájulás kerülgeti.
Bieber oda adta Violnak a sapkáját, aminek puszta érintésétől ájuldozott már.

Az ottlétünk innentől nyugodtan zajlott, tökéletesen el tudtunk beszélgetni hárman. Szóba jött ott suli, popélet, Violet kifaggatta az újabb Jelena hírekről, amiből megtudtuk, hogy azok csak pletykák. Megkérdezte nincs-e kedvünk másnap elmenni vele valamerre.
-De hogy nincs!- örvendezett Viol.
-Időd viszont nincs rá, mivel holnap utaztok az írekhez Hanberg dédihez.- emlékeztettem.
-Ó. a francba.- hagyott alább lelkesedése.
-És te, Zora?- kérdezett engem Bieber.- Lenne kedved velem lenni? –szinte biztos lehetett benne hogy igent mondok.
-Háát, nem is tudom. Holnap tanulnom kellene.- bizonytalankodtam, amiből egy fejbeverés térített észhez, amit drága barátnőmtől kaptam.
-Még jó hogy lenne kedved!-válaszolt helyettem.
Justin kicsit mgelepődött az előbbieken, de egy „Rendben akkor, holnap találkozzunk”-kal nyugtázta az egészet.
Fél kettőkor úgy gondoltam ideje lesz elindulni haza. A fiú felajánlotta hogy haza dob minket ,amit természetesen elfogadtunk így negyed óra múlva már otthon is voltunk- nálunk.

Elköszöntünk Biebertől, majd felmentünk hozzánk. Ott még Viol kitombolta magát, olyan volt mint egy hülye kis picsa aki most kapott egy Lousis  Vuitton táskát, de hát mit kezdjek vele, hiszen imádja Justint.
- Milyen nagy szerencse hogy pont minket hívott meg Justin beszélgetni.- suttogta felém barátnőm, mikor már elfeküdtünk a franciaágyamon és félálomban voltam.
- Igen, ezen én is gondolkodtam.- adtam neki igazat.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem Zora.- hangja szívmelengetően hálás volt.
-Ugyan. Semmiség.-mosolyogtam rá. Bár nemtudom mennyire láthattam mivel sötét volt a szobában.
-Nem semmiség! De köszönöm mégegyszer. Nem tudod mennyire boldoggá tettél vele.-kis szünet.- Aztán holnap meg jó szórakozást vele.- hangja kacérrá vált, tudtam mire gondol. Le merem fogadni, még kacsintott is hozzá.
-Jaj, hülye.- borultam rá.
-Szeretlek Zuzu.
-Én is téged Viol.

Reggel 8-kor szólalt meg a telefonom. Viol anyuja volt, hogy van tíz perce haza érni, mert 9-kor indulnak. De csodás ébredés.

Kikísértem barátnőmet majd a fürdő felé vettem az irányt. Levettem a pólómat és a tegnapi fehérneműmet, [és megjegyeztem magamban, milyen igénytelenül aludtam el]. Lemostam a tegnapi sminkemet, majd beálltam a zuhany alá ahol megmosakodtam cseresznye illatú tusfürdőmmel. Mikor végeztem egy hófehér törölközőt magamra tekertem, így slattyogtam be a szobámba ahol felvettem egy sima, fekete alsóneműt, szürke NIKE pólót, farmer dzsekit, feketenadrágot, barna bakanccsal. A hajamat begöndörítettem, és smink gyanánt, korrektort, tust és spirált használtam, cseresznyés Labelloval kiegészítve.

Justin közben írt Twitteren, hogy 11-re legyek a London híd lábánál. Visszaírtam neki, lementem, összekotyvasztottam magamnak egy tejes capuccino-t,azt megittam, majd közöltem apámmal hova mennék.
-Kihez akarsz menni? Nem mész te sehova.- Kiabált utánam apu.
-Miért ne mehetnék? Szombat van.-érveltem.
-És? Nem kéne kicsit itthon lenni a családdal is?- vont kérdőre. Utálom, mikor ezt csinálja.
-Hogy mindenki a saját szobájában kuksoljon? De, ezért nagyon megéri itthon maradni.-Ha ironikusan beszéltem mindig kiabálni kezdett, ez most sem volt máshogy.
-Azt mondtam itthon maradsz! És ezért fogod magad és rendbe vágod a lakást.
-Aha, azt várhatod. –ezzel megfordultam, leakasztottam a zöld esernyőmet a fogasról, felkaptam a fehér táskámat és kimentem a lakásból, magam után becsapva az ajtót. Gyorsan elkezdtem lefele szaladni a lépcsőn, tudtam apám utánam jön.
-Haza ne merj ma jönni, mert megcsapkodlak!- üvöltött le a negyedikről.
Nem szokott bántani, csak ha nagyon kiakad. Akkor lekever egyet és megnyugszik. Persze akkor az ő szemében kiérdemlem a fenyítést. Ez a felfogás Magyarországról jöhetett, mivel ő magyar, ott pedig őt is így nevelték.
Gyorsan szedtem a lábamat, 10 perc alatt odaértem a London hídhoz, gyalog. Jó gyorsan jöhettem. 10.56 perc volt akkor, ezért ameddig odaért Justin írtam egy SMSt a bátyámnak hogy nem megyek haza, ne várjanak.Erre felhívott:
-Mi az hogy nem jössz haza?
-Apu most fenyegetett meg, ha hazamegyek megver. Nem vagyok hülye. Nem adom meg neki az örömöt.
-Majd addigra megbeszélem vele, hogy ez a nevelési módszer nem jó. Csak gyere haza.
-Ma biztos nem.
-Jaj, ha meg megver, mivan? Engem is hányszor bántott mégis túléltem.
-Hát engem nemfog bántani.
-Hugi,kérlek...
-Holnap, ha nem lesz otthon, érkezem.
-Akkor odamegyek este eléd és együtt feljövünk, de ne császkálj egyedül a városban.
-Majd alszom valakinél.
-De ne aludj senkinél, gyere haza, anyu is aggódni fog.
Eközben megérkezett Justin.
-Akkor majd apu elmagyarázza neki, miért nem megyek haza. Pont.
-De…-nem tudta befejezni,mert kinyomtam.
Bieber tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd megkérdezte:
-Mi volt ez?
-Áh, semmi.- rendeztem le az ügyet.
-Nem semmi, mondjad. Érdekel.-győzködött.
-Apu megint bekattant, nem akart elengedni sehova, én meg fogtam magam eljöttem, és utánam üvöltötte, ha ma hazamegyek megcsapkod. Aztán írtam bátyámnak, hogy nem megyek ma haza, ezért felhívott, hogy mi az hogy nem megyek, majd kijön elém, anyu aggódni fog, én meg megmondtam hogy akkor majd apu elmagyarázza neki, aztán lecsaptam.-hadartam el az egészet.
-Szóval most miattam vernének meg?
-Nem. magam miatt. vagy is miatta, vagyis… - elhallgattam.- nem tudom. Már én is belekeveredtem.
-Akkor aludj nálam ma éjjel.- egy segítőkész mosoly küldött felém.
-Nem baj?
-Dehogyis.
-Köszönöm!- hálásan a nyakába ugrottam és megköszöntem.
Már egy ideje nem tudok sírni, de most egyetlen könnycsepp kikívánkozott.. De ezzel abba is maradt. Justin letörölte az arcomról, majd elindultunk. Belékarolva mentem mellette, közben beszélgettünk. Nem tudom hova mentünk ,de nem is érdekelt. Jó volt csak úgy vele lenni. És beszélgetni mindenféle hülye témáról. Hogy milyen szépek a hattyúk, hogy ő mindig is kacsa akart lenni, meg hogy mikor kicsi volt elesett egy vadkacsában. Annyi béna sztorija van, szinte végig nevettem az utat. Mintha nem is a nagy sztárral lennék, csak egy átlagos fiúval, akit bírok.
-Nem fognak a paparazzik felismerni?
-Hát nemtudom. Elvileg azt hiszik tegnap éjjel tovább indultunk.
-Áh értem. Cseles.- böktem oldalba.
-Mondd csak ki simán,hogy tökéletesen okos és rafinált vagyok.- tettetett nagyképűséget, és a hatás érdekében még az orrát is felemelte.
-Maga a legtökéletesebb, legokosabb és legrafináltabb ember, uram.- pukedliztem Justinnak, mély tisztelettel. Erre ő csak felkapott a vállára és úgy kezdett rohangálni velem. Sipítoztam mint egy idióta, az esernyőm is kiesett a kezemből, de ő még mindig futott.
-Tegyél le, könyörgöm tegyél le, nehéz vagyok, és elfáradsz!LE FOGSZ EJTENI!- sikongattam.
Mikor elértünk egy füves lejtőhöz megcsúszott, és mindketten leborultunk, vagy 5 métert csúszhattunk a lejtő aljáig.  Sikongatások és vihogások hangjai váltották egymást. Mikor megálltunk, ő hanyatt, míg én hasra érkeztem. 10 percig dőltünk a röhögéstől, majd megkérdezte:
-Minden rendben?
-Persze. Mondtam, hogy leejtesz!
-Jó, igazad volt.-adta meg magát.- Aú. meghúztam a vállam. –fájlalta, és fogta az említett testrészt.
-Én meg bevertem a fejem.- simítottam végig homlokomat. Erre ő két keze közé vette arcomat és megvizsgálta. Hosszas szemlélődés után fogta, és megpuszilta a lehorzsolt részt.
-Látod? Mindjárt jobb lett.- viccelődött.
-Igen, már nem is érzem, hogy megfejeltem a térdemet. –Hangomból tökéletesen kivette az iróniát.
Egy 5 percig még ültünk a nedves fűben, majd elindultunk . Az esernyőmet ez idő alatt elvitték, szóval mentünk egyenesen Justin szállójához. Azonban útközben megeredt az eső, így ronggyá áztunk mind a ketten. Vagyis ő annyira nem, mivel volt csuklyája a fekete melegítő felsőjén.
Oda értünk , felmentünk a szobájába. Adott egy nekem 2 mérettel nagyob bő, sötétkék pólót, és egy törölközőt, Én pedig fogtam magam, bevittem a kis neszeszeres táskámat, lemostam a sminkem, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, és testemet is átdörzsöltem a kellemes szállodai tusfürdővel. Mikor végeztem, megtörölköztem, magamra kaptam a pólót, és az általam hozott vészhelyzet-bugyit, ami egy sima francia bugyi volt. A hajamat kifésültem, majd úgy, ahogy voltam kimentem a fürdőből. Justin gondolom ennyire nem akart,de elég feltűnően végig mért.
-Tetszik a látvány?- incselkedtem vele. Erre egy perverz vigyor jelent meg a szája sarkában, majd rácsapott a seggemre. –Köcsög! – kiabáltam szórakozottan, már a fürdőben lévő srácnak.

Ameddig fürdött, kényelembe helyeztem magam, leültem tévézni, jobban mondva eltespedtem a hatalmas francia ágyon,majd megnéztem a telefonom.20 nem fogadott hívás. Apu,anyu, tesó, Viol. Oh, Viol, őt vissza hívom. 

Kicsöng.
-Haló?
-Szia, miért kerestél?
-Te hol a picsában vagy??